Olivia Rodrigo kedvencei, akik visszahozhatják a kilencvenes évek gitárzenéjét

Ha az embernek mostanában Írország meg a zene jut eszébe, kapából a poszt-punkos, elborultabb vonal ugrik be a Fontaines D.C nyomán. Van itt viszont négy csaj (Lily Aron – ének, Emma Brandon – gitár, Ailbhe Barry – basszusgitár, Hannah Kelly – dob) akik annyira pofátlanul jó indiet nyomnak, hogy az embernek hirtelen kedve támad csajzenekart alapítani. 

A Florence Road sztorija a megszokott próbatermi jammelgetéssel indult, aztán a lányok elkezdték feltölteni TikTokra a sajátos, halszemoptikás videóikat. Csináltak Cranberries-, Inhale- és The 1975 feldolgozásokat is, és már ott látszott, hogy a dologban sokkal több van egy sima hobbizenekarnál. 

Szerencsére nem siették el az első nagylemezt, inkább két feszes EP-vel (Fall Back, Spring Forward) építkeztek. Ha két dalt kellene mutatni, ami jól összefoglalja a Florence Road munkásságát, a Hanging Out To Dry  alapjára ráül Lily Aron rekedtes hangja, a Rabbits Can Swim pedig megmutatja, hogy a fülbemászó indie-nek még mindig van a létjogosultsága 2026-ban. Kifejezetten izgalmas látni, ahogy a zenekar szinte észrevétlenül csatornázza be a kilencvenes évek grunge- és alternatívrock-örökségét: az akusztikus verse-részekből pillanatok alatt robban be náluk a torzított gitárjáték. Ha párhuzamot kéne vonni, a dalaikban ott van a korai Paramore robbanékonysága, de a halk-hangos dinamikákról kapásból a Nirvana klasszikus zenei szerkezetei ugranak be.

Közben a feldolgozásaikból is látszik, hogy milyen jól nyúlnak a hozott anyagokhoz. Az ausztrál triple j Like A Version műsorában konkrétan atomjaira szedték Vance Joy Georgina cimű számát, hogy csináljanak belőle egy saját verziót, legutóbb pedig A COLORS SHOW stúdiójában a No Better Woman-nel mutatták meg, hogy gátlástalanul jó gitárzenét játszanak. 

Ha már felmerült a TLDP sikere, szinte biztos vagyok benne, hogy a Florence Roadban is megvan az a színpadi dinamika, ami a Last Dinner Partyt néhány hónap alatt a legnagyobb európai fesztiválok nagyszínpadjaira repítette. Az igazi vízválasztó persze a debütáló nagylemez lesz, mindenesetre a Florence Roadra kifejezetten érdemes lesz odafigyelni, a következő ír hullám egyik legizgalmasabb zenekara lehet.